A 4,5 kilométer hosszú Lend-csatorna már 1527-ben épült, és a várost a Wörthi-tóból látja el vízzel.
Maga a város terjeszkedése 1534-ben kezdődött. Az újonnan épült városfalon belül olyan épületek épültek, amelyek a mai napig formálják Klagenfurt arculatát. A protestáns prédikátor templom (később klagenfurti katedrális), 1581-ben épült Wyvern-kút, amelyet 1593-ban emeltek a Neuer Platzon, valamint az 1574 és 1594 között épült tájházat, amely a birtokok székhelyéül szolgált. Ma is a karintiai állam parlamentjének székhelye.
A címercsarnok a Landhaus Klagenfurt 1. emeletén található. Amikor belépünk, mérföldekre csak mi vagyunk a látogatók. A terem 9,8 méter magas, alapterülete 23 × 13 méter, 1581 óta változatlan. A termet eredetileg Anton Blumenthal freskói és mennyezeti festményei díszítették, amelyek 1723-ban egy tűzvészben elpusztultak. A falakat és a mennyezetet Josef Ferdinand Fromiller tervezte újra, azóta csak egyedi címerek kerültek hozzá.
A falfreskók, a mennyezeti freskó és a több mint 665 címer lenyűgözően mesél a karintiai birtokok erejéről és befolyásáról. Az északi falon egy 1740-ből származó, bekeretezett freskó látható, amely a karintiai herceg invesztúcióját mutatja be a Karnburg melletti Fürstensteinben. A déli fal másik freskója azt ábrázolja, hogy I. Maximilian 1518. április 24-én átadta az oklevelet a karintiai birtokoknak, ami Klagenfurtot a birtokok városává tette. Ezek a freskók a karintiai birtokok osztály- és nemzettudatát szimbolizálják.
A csarnok fennmaradó falfelületeit 650 címer borítja, a mennyezeten lévőkkel együtt ez összesen 665 címert tesz ki. A hosszú oldalakon a vidéki nemesség és lovagok címerei láthatók. A felső két sorban az 1591 előtt a birtok részét képező családi címerek találhatók, köztük a később beiktatott családoké is, 1847-ben Hugo Henckel-Donnersmarck grófgal végződve. Néhány címermező üres, mert a megfelelő címereket a barokk korban már nem azonosítják. A déli oldalon a szellemi birtokok és az állam kormányzóinak címerei láthatók, amelyek Leopold von Aichelburg-Labia-val (1909–1918) végződnek. Az északi oldalon a csak 1747-ig létező állami székesegyházak és állami adminisztrátorok címerei láthatók.
A fehér, piros és fekete márványpadlót a velencei Francesco Robba készítette, csakúgy, mint az ajtókereteket, a címercsarnok kapuját és a déli kandallót. Az északi kéményt 1908-ban a gemonai Pietro d'Aronco rekonstruálta. 2006 márciusa óta a Fürstenstein, a karintiai történelem szimbolikus eleme, ismét e kandalló előtt áll.
Fromiller készítette a falfestményeket a Kis Címercsarnokban, korábban Tanácsteremnek is nevezték, amely a mai napig a karintiai állam parlamentjének konzultációs és tárgyalótermeként szolgál.
Itt a falak mutatják 298 címer a betörők, általános gyűjtők, államelnökök, kinevezettek és Karintia utolsó arisztokrata kormányzói. A lapos mennyezeten álépítészet és egy allegorikus Veritas temporis filia (Igazság mint az idő lánya) freskó látható.
Az eredetileg vidéki teremnek nevezett tárgyalóterem kezdettől fogva tárgyalóteremként működött. A karintiai állam parlamentje ma is használja, többnyire csütörtökönként.
A nagy és kis címeres terem, valamint a tárgyaló és a Kolig terem a nyári hónapokban látogatható. A Gasthaus im Landhaushof étterem jelenleg a földszinten és az alagsorban található.