Alter Markt: történelmi tér Salzburg szívében
A salzburgi régi piac egy történelmi piactér, amelyet a 13. században alakítottak ki. Az évszázadok során a város központi kereskedelmi és közlekedési csomópontjává fejlődött. 1873 és 1927 között a teret Ludwig-Viktor-Platznak hívták, I. Ferenc József császár legfiatalabb testvéréről nevezték el. Ma a régi piacot lenyűgöző történelmi épületek veszik körül, és az óváros közepén található.
A régi piac története
A Régi piac nemcsak kereskedés helyszíne volt, hanem számos történelmi hagyomány és fesztivál színhelye is. Eredetileg élelmiszerek és különféle áruk kereskedelmi központjaként szolgált. Rendszeresen zajlottak itt ünnepségek, többek között a pünkösdi tánc, a dürrnbergi bányászok kardtánca, a nyári napfordulókor a Szent Iván-tűz és a pékek mezítlábas tánca.
1889-ig a Régi piac volt az évente megrendezett nagyböjti vásár is, a Rupertimarkt, az őszi vásár pedig 1856-ig működött itt. 1857-ben azonban a heti piacot az Universitätsplatzra helyezték át, ami fokozatosan megváltoztatta a Régi Piac funkcióját.
A régi piac ma
A régi piac ma impozáns városi házak együttese, amelyek eredete gyakran a középkorba nyúlik vissza. Különösen figyelemre méltó Salzburg legkisebb óvárosi háza, amely mindössze 1,42 méter széles, és közvetlenül a híres Café Tomaselli mellett áll. A 19. században egy kis fasor építésével hozták létre.
Az Alter Markton található a hagyományos Óhercegi-Érseki Udvari Gyógyszertár is, amely a 16. század óta létezik. Közvetlenül az Alte Residenzzel szemben található a hagyományos Café Tomaselli és a Café-Konditorei Fürst, amely a világhírű Mozartkugel feltalálójáról ismert.
A Floriani-kút
A régi piac másik fénypontja a Floriani-kút, egy lenyűgöző nyolcoldalú márvány szökőkút, amelyet 1685 és 1687 között készítettek. A szökőkutat igényes akantuszdíszek és rozetták díszítik. A medencén kovácsoltvasból készült filigrán spirálrács ül, amelyet Wolf Guppenberger készített 1583-ban. A szökőkútoszlop tetején Salzburg város címere és Szent Flórián von Lorch szobra látható, amelyet Josef Anton Paffinger tervezett 1734-ben.